Passzívház, aktívház, nulla energiaigényű épület és bioszolár – ha halljuk ezeket a kifejezéseket, energiatakarékos épületre gondolunk. De tudjuk-e pontosan, hogy mi a különbség közöttük és azt, hogy a mi igényeinknek melyik felelne meg a legjobban?

Talán kezdjük az egyik legismertebbel. A „közel nulla energiaigényű” épület egy olyan építési mód, amelynek a használat során várható energiaigénye nem halad meg egy megadott határértéket. A használati energiaigényben sok tétel szerepel: fűtés, klímatizálás, gépi szellőztetés, melegvíz-ellátás, középületek (irodák, iskolák) esetében a világítás. Nem számítandó viszont be a háztartási fogyasztók (főzés, hűtőszekrény, TV,…) vagy éppen az irodai eszközök (számítógép, nyomtató) energiaigénye.
A határértéket az egységnyi alapterületre egy év alatt jutó primer energiában fejezzük ki, a mértékegység tehát kWh/m2év.

Na, de mi az a primer energia? A különböző energiafajták nem egyformán értékesek. Tekintsük a földgázt viszonyítási alapnak. Ha elektromos áramot használunk, nem felejthető el, hogy egy hagyományos hőerőműben 1 kWh elektromos energia előállításához 2,5 kWh energiát kell felhasználni földgázból: az arány 1:2,5. Más energiahordozókra is vannak ilyen arányszámaink. A legkedvezőbbeket (0 és 1 között) a megújuló energiák esetében kapjuk.

Megújuló energiákról akkor beszélhetünk, ha a hasznosításához nincs szükség kitermeléssel, átalakítással, szállítással kapcsolatos ráfordításokra, amely emberi léptékben mérve korlátlan ideig változatlan mennyiségben rendelkezésünkre áll. Első helyen a napsugárzás energiája említendő (szakzsargonban szoláris energia). Ebből akármennyit is hasznosítunk, nem fogy el, „marad a szomszédnak is”. A hasznosítás eszköze lehet maga az épület is, de elektromos energia vagy hőenergia termelésre is lehetőséget ad az épületre vagy telekre telepített eszközökkel. Ez a legkézenfekvőbb, legtisztább módja a megújuló energia hasznosításának – ha az épületre, az energiát begyűjtő felületekre (ablak, napelem, kollektor) rásüt a Nap. Ez nem mindig adott egy sűrűn beépített városias településen, de akadályt képezhetnek (árnyékot vethetnek) a szomszédos épületeken túl a környező fák, dombok is.

Hasonló tulajdonságú, korlátlanul rendelkezésre álló a szélenergia, amely épületeken közvetlenül – csekély számú kivételtől eltekintve – nem alkalmazható, de azoktól távol tiszta elektromos energia termelésére kiválóan alkalmas.
A talajban, a felszínhez közeli rétegekben lévő hőenergia hőszivattyúk segítségével hasznosítható. A hőszivattyút villanymotor hajtja, hogy mégis a megújuló energia hasznosítása eszközeként tartjuk számon, annak oka egyszerűen az, hogy a villanymotor által felhasznált energiánál többet juttat az épületbe használható hőenergia formájában, a fűtésre, melegvíz–ellátásra közvetlenül nem használható hőenergiát pedig onnan veszi, ahol az korlátlanul rendelkezésre áll, például a talajból.
Külön említendő a mélyebb rétegekből származó termálvíz, amelynek hője közvetlenül vagy elektromos áramot termelve közvetve hasznosítható. Több évtizedes léptékben mérve azonban nem kizárt, hogy néhány esetben ezek azonos szintű tartós használata kérdésessé válhat.
A sor végén említendő a biomassza, azaz a növényi eredetű anyagok sokfélesége. Ezt helyesebb lenne megújítható energiaforrásnak nevezni. Igaz ugyan, hogy a növények „maguktól is nőnek”, de a felhasznált mennyiség utánpótlásának biztosítása emberi tevékenységet is igényel: az erdőt művelni kell, a kitermelt árút el kell szállítani oda, ahol feldolgozzák, fel kell dolgozni, majd el kell szállítani a fogyasztóhoz. Ez nem csak pénzbe, de energiába is kerül, a láncfűrészt, a gépkocsit általában benzin, gázolaj hajtja, a feldolgozásnak is van energiaigénye.

Fotó: pixabay.com

Mitől lesz az épület közel nulla energiaigényű?

Ez első ránézésre nem feltétlenül látható. Gyanús, ha az épületen sok napelemet, kollektort látunk – de ilyeneket akármilyen házakra fel lehet rakni. Gyanús, ha a déli homlokzatokon sok az üveg, az északin pedig legfeljebb csak lőrésnyi ablakok vannak, gyanús, ha az ablakkáváknál látjuk, hogy vastagok a falak, de ettől még nem biztos, hogy a falak, a tető, a pincefödém hőszigetelése jó, a vastag szerkezetnek más okai is lehetnek. A „közel nullás” épületnek magának kicsiny az energiaigénye, mert jól hőszigetelt, nyáron jól árnyékolt, szerkezetei légtömörek. Épületgépészeti rendszerei jó hatásfokúak, jól szabályozottak. Az ebből adódó alacsonyabb igények egy ésszerű hányadát megújuló energiaforrásokból fedezzük.
A jó hőszigetelést, a korszerű épületgépészeti rendszereket persze nem adják ingyen, akár pénzben, akár az építéshez, gyártáshoz szükséges energiában mérjük az árat. Éppen ezért a határértékeket a létesítés és harminc évi használat összköltségeinek minimumához illesztették, figyelembe véve az idő múlását, a leszámítolási kamatlábakat.

A passzívház egy olyan épület, amely a passzívház követelményrendszerét kielégíti. Ennyi és nem több, noha erről hosszú litániákat szokott előadni a megkérdezett szakemberek többsége. Ezek azonban arról szólnak, hogy hogyan szokták a passzív házakat építeni.
Hivatalosan egy épület akkor viselheti a passzívház címet, ha arra jogosult szakértő helyszíni és műszeres vizsgálatokra is kiterjedő ellenőrzéssel a három követelmény teljesülését igazolja. A követelmények a fűtési energiaigényre, a légtömörségre és az összesített energiaigényre vonatkoznak (az utóbbiba a háztartás valamennyi fogyasztóját beleértve).

A passzívház követelmények teljesítése önként vállalható, a minősítés önként kérhető és nem olcsó. A követelmények sokféle módon teljesíthetők és ha azt az ellenőrzés igazolja, jár a minősítő címke, amelynek magas presztízsértéke van (és ez persze az épület piaci értékében is megmutatkozik). Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert gyakorta találkozhatunk olyan megfogalmazásokkal, hogy a passzivháznak x cm vastag hőszigetelése van, az üvegezések háromrétegűek, van benne hővisszanyerő, hőszivattyú, nincs benne fűtés (!) és hasonlók. Kétségtelen, hogy a passzívházak jelentős többsége ilyen. De van olyan minősített passzívház is, amelynek építőanyaga fa, szalma és vályog, a fa keretben szalma a hőszigetelés, két oldalt vályog tapasztással: az északi oldalon kis, a délin nagy ablakokkal.

Ezzel szemben az aktív ház épület használata során nemcsak fogyasztunk energiát, de exportálhatunk is. Ha elegendő napelemet helyezünk el az épületen vagy a telken, akkor a saját pillanatnyi igényeinken felül megtermelt elektromos energiát eladhatjuk a szolgáltatónak, amikor pedig az igényeink meghaladják a saját termelést, akkor visszavásárolunk áramot a hálózatról. Ha az exportált (saját termelésű) energia meghaladja az épület importált (hálózatról visszavásárolt) áramfogyasztását, akkor aktív házról beszélhetünk. A mérleget mindig primer energiában kell számolni, a fogyasztás pedig havi vagy éves időszakokra vonatkozik.

Az öko-ház egy olyan épület, amelynek létesítéséhez helyben található, kevés feldolgozást igénylő, természetes anyagokat használnak fel. Ilyenek a kő, a vályog, a fa, a szalma, a nád. Ezekkel jó minőségű, alacsony energiafogyasztású épületek hozhatók létre, sokan előnyként értékelik, hogy az építkezés hagyományos módszerekkel, kalákában is kivitelezhető. Hátrány, hogy az építéshez írott szabály szerint csak minősített anyagok, termékek használhatók fel, a minősítés megszerzése pedig nem könnyű. Lehet az épületet úgy is csinálni, hogy messziről látszik „öko” mivolta, mert például vályogtéglákból épült, földtakarással és zöldtetővel, de ez nem szükségszerű.
A falusias környezetben épített, a fentiek szerint értelmezett ökoház olykor kiegészül csapadékvíz és szürke szennyvíz hasznosítással, házi szennyvíztisztítással. Az ilyen öko házakhoz többnyire egy életforma is társul (vagy fordítva).

Bioszolár épületeket, vagyis a klasszikus szoláris (más jelzőkkel bioszolár vagy klímatudatos) épületeket az jellemzi, hogy a napsugárzás energiájának hasznosítására elsősorban az épület és annak szerkezetei szolgálnak. Ilyen épületek már évszázadokkal ezelőtt is létesültek. Az kérdéses lehet, hogy pusztán csak építészeti eszközökkel a mai energetikai követelmények kielégíthetőek-e, az azonban bizonyos, hogy az elvek (ablakok tájolása, üvegház, árnyékolás) alkalmazása a mai korszerű épületek vagy passzív házak energiamérlegét is javítja.