Az ökoszisztéma-mérnök fajok számának növekedése stabilizálja az egész ökológiai hálózatot, aminek révén csökken a fajkihalás – állapították meg a kutatók.

Életmódjából adódóan sok állat, köztük a hódok, az elefántok és a hajóférgek is alakítják a környezetüket, utóbbi például a patakok kövein rágja át magát, kényelmes lakóhelyet készítve néhány gerinctelen állat számára, de ugyanígy ökoszisztéma-mérnök lehet egy mókus is, amely véletlenül tölgyfákat ültet. Gyakorlatilag minden olyan organizmus ökoszisztéma-mérnöknek tekinthető, amely őt magát túlélő változásokat idéz elő a környezetében – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

Justin Yeakel, a Kaliforniai Egyetem mercedi campusának ökológusa és kollégái most ezeknek az ökoszisztéma-mérnök fajoknak a hosszú távú hatásait modellezték le. A Nature Communications című folyóiratban publikált tanulmány egyike az első olyan vizsgálatoknak, amely mennyiségileg vizsgálja ezeket a fajokat egy ökológiai hálózati modellben. A modell egyszerű szabályokat alkalmazva mutatja meg, hogyan épülnek fel a táplálékhálózatok, hogyan változnak idővel a fajok közötti interakciók és mikor pusztulnak ki fajok. A tanulmány egyik fő megállapítása, hogy ha kevés az ökoszisztéma-mérnök, az sok kihalást és instabilitást, míg a magas számú ökoszisztéma-mérnök jelenléte stabilitást és kevesebb kihalást eredményez.

MTI hír